Sok magyar olvasó fordítón keresztül találkozik Homérosszal, Cervantesszel, Tolsztojjal és Victor Hugóval. A történet az övék. A magyar mondatok nem.

Erre érdemes emlékezni, mielőtt egy fordított klasszikust nehéznek, mulatságosnak, merevnek vagy gyönyörűnek nevezel. Olyan könyvet olvasol, amelyet egy szerző alkotott, és valaki más ültetett át magyarra.

A fordítás világnapja szeptember 30-ra esik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2017-ben hozta létre, hogy elismerje a nyelvi szakembereket és a nyelveken és kultúrákon átívelő munkájukat. A napról szóló összefoglalójuk hasznos emlékeztető arra, hogy a fordítás munka, nem pedig láthatatlan csővezeték.

Nem kell tudnod görögül, oroszul, spanyolul vagy angolul ahhoz, hogy jól olvass fordított klasszikust. Kezdd azzal, hogy figyelsz arra, melyik kiadás van a kezedben.

Keresd meg a fordító nevét

Nézd meg a borítót, a címlapot vagy az impresszumoldalt. Mielőtt belekezdesz, keresd meg a fordító nevét.

Ez megváltoztatja, hogyan olvasol. A fordító dönti el, milyen formálisnak hasson egy mondat, egy viccből mennyi maradhat meg, és hogy egy ismeretlen kifejezés ismeretlen marad-e. Ezek a döntések nem helyettesítik a szerzőt. Formálják azt a könyvet, amelyet a kezedben tartasz.

Ha könyvtárból kölcsönzöl egy példányt, vagy veszel egy használt kiadást, a megjelenés évét is jegyezd fel. Egy 1910-es fordítás olyan nyelvet használhat, amely távolinak hat. Ettől még nem rossz. Inkább elárulja, milyen fajta magyart kínál neked az a kiadás.

Az első fejezetet az előszó előtt olvasd el

A fordító előszava hasznos lehet. De az is lehet, hogy már azelőtt egy értelmezést ad a kezedbe, hogy a regénynek lett volna ideje hatni rád.

Először olvass el egy fejezetet. Aztán lapozz a jegyzethez, amikor olyan problémába ütközöl, amelyet érdemes megoldani. Lehet, hogy egy név folyton változik. Lehet, hogy egy vicc laposnak tűnik. Lehet, hogy egy mondat furcsán formálisnak hat.

A jegyzet megmagyarázhatja, mit választott a fordító. Utána térj vissza a fejezethez. A cél az, hogy több időt tölts magával a könyvvel, ne azt, hogy több időt tölts az olvasásáról szóló szövegekkel.

Hasonlíts össze egy fontos részletet

Ha két fordítás is elérhető, ne az első oldalt hasonlítsd egy órán át. Válassz egy fontos jelenetet: egy vitát, egy első találkozást, egy beszédet vagy egy leírást, amely nem megy ki a fejedből.

Olvasd fel hangosan mindkét változatot. Figyeld meg, mi változik.

Az egyik gyorsan haladhat. A másik időzhet egy részleten. Az egyik közel állhat a mai beszédhez. A másik érdesebben és idegenszerűbben hagyhatja a mondatot.

Nem azt próbálod bizonyítani, hogy az egyik fordítás jobb a másiknál. Azt veszed észre, hogy ugyanaz a könyv különböző szövetekkel érkezhet meg magyarul.

Tegyél fel a szöveghez közel maradó kérdéseket

Az MI segíthet a szoros szövegolvasásban, ha szűk feladatot adsz neki. Ne kérd meg, hogy rangsoroljon olyan fordításokat, amelyeket valójában nem olvasott. Ne kérd meg arra sem, hogy kitalálja az eredeti nyelvű megfogalmazást.

Adj neki egy részletet a saját kiadásodból, és próbáld ezt:

Mit emel ki ez a magyar nyelvű részlet a szóválasztásával és a mondatszerkezetével? Adj két megfigyelést, amelyet ellenőrizni tudok a szövegben. Ne állítsd, hogy ismered az eredeti nyelvű megfogalmazást, hacsak nem adom meg.

Ez jobb beszélgetés. A lap még mindig előtted van. Nem muszáj egyetértened. Rámutathatsz egy sorra, és mondhatod: „Nem, én ezt nem hallom ki belőle.”

A Csevegés a Szerzőkkel beleillik ebbe a fajta olvasásba. Vigyél oda egy konkrét jelenetet, képet vagy kérdést a könyvből. A választ kezeld olyan értelmezésként, amelyet ellenőrizhetsz, ne a szerző történeti állításaként, és ne a fordító munkájának helyettesítőjeként.

Tarts egy kérdést a könyv mellett

Minden egyes alkalom után írj le egy dolgot:

  • Mit tesz ez a változat könnyen hallhatóvá?
  • Mi érződik még mindig furcsának?
  • Melyik mondatot hasonlítanám össze egy másik kiadásban?

Ennyi elég. Nem kell műfordítás-kutatóvá válnod, mielőtt kinyitsz egy klasszikust. Csak arra van szükség, hogy észrevedd: a fordító is része az olvasás élményének.

A könyv továbbra is ott van. Most egy kicsit jobban látod, hogyan jutott el hozzád.